Százharminc évvel Uhorszkó (Hungária) megalapítása előtt, a 9. századból származó szláv feliratot találtak magyar régészek. A szlovákok számára is felbecsülhetetlen lelet a morvák hitének megerősítésére rendelt két szerzetes Cirill és Metód idejéből származik és a két szerzetes pannóniai jelenlétét bizonyítja. Idén várhatóan a két szerzetes szobrot is kap Zalaváron: 1150 éve a Kárpát-medencében.
Hiába a rengeteg erőfeszítés és intenzív régészeti kutatás Csehországban és Szlovákiában, a Moráviára (a cseh nacionalista szakirodalomban: Nagy-morva Birodalom) vonatkozó emlékeket Magyarországon rejti a föld: 2009-ben egy igazi történelmi ritkaság került elő, a cserépedény-töredéken a jelenleg ismert legrégibb glagolita szövegrész található. Mindez egy tapasztalt és hiteles régész érdeme, Szőke Béla Miklós tizenöt éve dolgozik már Zalaváron, az egykori szláv Blatnohrad székhely (németül: Mosaburg, magyarul: Mocsárvár) feltárásán.
Tudta-e ön, hogy...
a Balaton latin neve, a Lacus Pelso magyarul sekély tavat jelent? Szlovén, szerb, horvát nyelven Blatno jezero, szlovákul és csehül Blatenské jazero, ami ellentétben a fellengzős és nagyképű "magyar tenger" kifejezéssel, amely Sár tavat jelent. Német elnevezése, a Plattensee, kicsit hasonlóképpen „lapos”, azaz sekély tavat jelent.
Az ásatások még 1948-ban kezdték meg a területen Fehér Géza vezetésével, majd 1956-tól a 1980-as évekig Cs. Sós Ágnes folytatta a megkezdett munkát, amely során több, felbecsülhetetlen tárgyi emlék került elő, például egy erődítmény, lakóhelyek, sírhelyek és a legnagyobb korabeli, a Hadrianus mártír tiszteletére szentelt, egyben a vértanú holttestét őrző zarándoktemplom alapjai, amely valamikor a legnagyobb templom lehetett a korabeli Kelet-Közép-Európában.
A mocsarak által jól védett települést még Pribina (Priwina) fejedelem alapította, akit fiával, Koceľlel (Chezil) együtt I. Mojmír király űzött el a Nyitrai Fejedelemségből (szlovákul: Nitrianske kniežatstvo). Blatnohrad egyébként a Karoling Birodalom legkeletibb településének számított, amelyet Német Lajos frank uralkodó ajándékozott az elűzött morva uralkodónak. Később pont Koceľ fejedelemnek köszönhetően tanított Blatnohradban a két szláv szerzetes, Ciril és Metód. Minden okos és dotoho-függő olvasó tudja: a hittérítő testvérpár 863-ban érkezett Moráviába, Rastislav udvarába (ma: szlovák állami ünnep), ahová III. Mihály bizánci császár küldte őket. Konstantin Thesszalonikiben rakta össze az első szláv betűrendszert, a macedóniai szláv nyelvjárás alapján, ez a glagolita. A hittérítésen kívül, a szláv egyházi liturgia alapjait is lefektették.
Fotó: Hadrianus mártír zarándoktemploma. A blatnohradi erődítményt nem vette be a török, 1702-ben robbatották fel, végül a 19. században Deák Ferenc és József nádor tiltása ellenére sem lehetett a kövek széthordását megállítani.
A tudományos világszenzáció még 2009 nyarán került elő egy árokból, amely az egykori várat és az egyház által használt tereket különítette el: négy glagolita jelet tartalmazó (két és fél betű és egy kereszt) cserépdarab. A lelet azt bizonyítja, hogy ebben a régen elfeledett szláv településen már használták az írást, amelyet a bizánci szerzetesek hoztak létre, ráadásul a felirat abból a korszakból származik, amikor Konstantínék Blatnohradban jártak. A magyarországi felfedezés jelentősége, hogy glagolita írott emlékekről csak későbbi korokból maradtak az utókorra, például Horvátországból a 10. és 11. század fordulójáról származó ún. Baška tábla vagy a 2009 előtt legrégibb glagolita feliratnak számító pergamenen talált Kijevi töredékek.
A magyarországi töredéken a glagolita írásjeleket lehet felismerni egy izse és egy ón betűt, amelyek egy hosszabb szó kezdő betűi lehetnek. A magyarországi lelet felkeltette orosz tudósok érdeklődését is, az sem zárható ki, hogy Cirill vagy Metód kézírásáról van szó!
Az eset természetesen nagy visszhangot váltott ki Szlovákiában. Tavaly a Fico-kormány a 2013. évet a testvérpár emlékévének hirdette meg, több jelentős rendezvény szervezésével. Örül a felfedezésnek Zalavár független polgármestere Berkenyés István is, mivel egyre többen keresik fel Szlovákiából is a rendkívüli felfedezést és a történelmi parkot, ahol a bolgárok már emléktáblát állítottak a két szláv apostolnak, illetve az egykori szláv fejedelem erődítményének feltárása során, 2005-ben Szlovénia állított emléktáblát a parkban Pribina és Koceľ emlékére. Már csak Szlovákia emléktáblája hiányzik, de valószínű, hogy a jubileumi 1150. évben mindez megváltozik. A tervek szerint Szlovákia Cirill és Metód szobrot szeretne állítani a parkban, amelynek alapkövét még 2007-ben közösen rakta le Berkenyés polgármester és Juraja Migaš akkori szlovák nagykövet. A szobor tisztességes helyen, közvetlenül a park bejárata mellett helyezkedne el.
Fotó: Viliam Judák nyitrai megyéspüspök tartott szent misét a Szent Hadrianus templom romjainál 2012-ben. A megyéspüspök beszédében megemlékezett, hogy Blatnohrad az a hely, ahol a szerzetes testvérpár 866-867-ben megállt, útban Róma felé. Az esemény a 2013-ban Cirill és Metód a mai Szlovákia területére érkezésének 1150. évfordulója alkalmából tartó eseménysorozat felkészülési programja volt.
Fotón: Szlovák zarándokok Nyitrából a zalavári Történelmi Emlékparkban a Makovecz épület előtt
A nacionalista politika fogságában
Természetesen a régészeti lelethez kapcsolódó korszakhoz több, mítosz is kapcsolódik, amely közül az egyik legerősebb a Nagymorva Birodalom toposza, miszerint az alakulat a csehek, morvák és a szlovákok első közös állama volt, Csehszlovákia előképe. Ez az állítás nem igaz, mivel a 9. században nem beszélhetünk a mai értelemben vett cseh, szlovák vagy morva etnikumról, a korszakban e megnevezések az adott fejedelemségekre, vagy az adott szállásterületre vonatkozott. Mint ahogy nem lehet a 9. században a Kárpát-medencébe betörő és rabló hadjáratokat indító ómagyar törzseket sem a mai értelemben vett magyar etnikummal azonosnak venni. Nemcsak az eltérő génállomány miatt, de a nyelv sem lehetett azonos: nem használták például azokat a kifejezéseket sem, amelyeket a szláv nyelvekből vettek át. Magukat magyarnak nem nevezték, korabeli források nem hívták így őket, ez az elnevezés retrospektív módon született a régebbi korokba.
Másik ütközőpont a 9. századi szláv államok létezésének cseh és szlovák részről történő túlhangsúlyozása, magyar részről annak bagatellizálása, tagadása. Az egyik vélemény szerint itt valamiféle hatalmas szláv birodalom létezett (vö.: a valóságban néhány évig fogadták el a csehek Szvatopluk fennhatóságát), míg a másik álláspont szerint keleti frank fennhatóság alatt álló, jelentéktelen területekről beszélhetünk. Nyissuk ki a Zalavári Történelmi Emlékpark weblapját, vajon milyen szakmai szempontok dönthettek a 86 millió forintba kerülő "turisztikai fejlesztésről", a tájidegen, giccses Makovecz építmény összeszögeléséről? Nem csupán a magyar nacionalizmus újabb megnyilvánulásáról lehet szó, miközben nem találtak forrást annak a két fatemplomnak a részletes feltárására, amely a magyar honfoglalás előtti Dunántúlon folyó misszionárius tevékenységekről tanúskodik, és végül vissza kellett temetni?
Tanulságos a beágyazott videón szereplő magyar történészek szóhasználata is. Szőke Béla Miklós Karoling korról beszél és Mosaburg központról. De hát a település eredeti neve Blatnohrad volt, abban az időben senki nem beszélt még Zalavárról vagy Mosaburgról, igaz, ez utóbbi idősebb, de másodlagos elnevezés. A régész logikája megfelel annak, amikor egyes szlovák történészek a török foglalás korából Bratislaváról vagy Sturovóról beszélnek, a nagyon érzékeny magyar közeg hangos rikácsolása mellett, hát ki hallot még ilyet? Jogos. De vajon a “magyar tengert” miért Balatonnak hívják? Le lehet ezt vezetni mondjuk Zalavárból vagy Mosaburgból? A videón elakad mondókájában Ritoók Zsuzsa is: "...a hely jelentőségét az adja, hogy a magyar honfoglalást megelőző évszázadban, a 9. században egy Pribina nevű szláv...ööö...vagy...ööö...legalábbis szláv származásúnak mondott előkelő...".
Valóban nem értem, miért félnek a magyarok elismerni, hogy valamikor régen a mai Dunántúl területén, a korabeli Pannóniában a szlovákok ősei, szlávok éltek, államalakulatot működtettek. Ezek az emberek nem keveredtek rabló harcokba, földet műveltek, templomokat építettek, kulturálódtak. Beszél erről a települések neve - Tihany - Tichon; Taszár - Tesáre; Mecsér - Mečiare; Balaton - Blaton; Csernye - Černé; Kesztölc - Kostelec - minek rejtegetik, miért nem lehet teljes valójában a múlt e szeletét bemutatni? Akkor lesz egy nép egészséges történelmi tudatú, ha múltját képes úgy elfogadni, amilyen volt, és nem változtat rajta. Átírni, másképp bemutatni a múltat, például buta Makovecz népiesch deszkahalommal csak hazugságot jelent, önmagatok számára is.