Most mutassátok meg, ultrák!

Pintér Attila, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: Csak negatív kérdések jöttek.

Kósa Lajos, Debrecen polgármestere: Nem tudna valami olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni?

A Szerethető után itt van nekünk a Harapós Nemzeti Tizenegy, amelyet szerdán éppen az acélosnak nem nevezhető és néhány  évvel korábban még a Szerethető által is lazán idegenben megvert finnek aláztak Győrben. Itt az idő, hogy szurkolóink, akik most már tisztán látják, a magyar fociban csak kimossák az agyukat, és minden világverseny előtt elhitetik velük a reális továbbjutási esélyeket, hogy végre tisztán lássanak a politikában is!

A Harapós Nemzeti Tizenegyben azt szeretem a legjobban, hogy rajta semmilyen hazugság nem fog. Mert mondhatja a Mester, akinél még a brazilmagyar Leandro is érthetőbben beszél magyarul, hogy úgy fogtok támadni, mint az Atletico Madrid, keresel egy streamet a neten, beülsz a kocsiba, lemész Győrbe és megnézed a helyszínen vagy otthon a tévében és meggyőződhedsz arról, hogy egy egyébként tök szabálytalan gólon kívül (kéz), kb egyszer lőttetek kapura. Ez azért egy csapattól, amelyet a második kalapból emelnek ki, valljuk meg, nem sok.

Csakhogy mondhatjuk, hozzá vagytok ehhez a színvonalhoz, bocsánat színvonaltalansághoz szokva, 1986-ban utoljára Vb-n járni, ez a műhely tudhat valamit. Lassan megcsinálhatjuk a magyar labdarúgás utolsó 28 szégyenévének családfáját is: vót ugye a nagy Öreg, a Mezey, aztán a Faszrajzoló érkezett, de nemrég neki is leáldozott, itt van már a fiatal korosztály, Pintér Mester, egyenes ági leszármazás, kemény ez a csapat, nem vitás.

Szóval az ifjú Padavan érkezett annak rendje és a magyar provincializmus megszokott módja szerint, nem hívja be egyetlen, a nemzetközi szint közepét alulról súroló csatárunk (azért a Shalke már neki is too much), de ott van a zöld gyepen az a Juhász (LOL), akit 2004-ben még szegény Michael Schumacher is oda-vissza szopatott a 16-oson belül egy Forma 1-es pilóták, vs. Magyar Idegenlégiósok uli-buli meccsen a Népstadionban.

Namost az a helyzet, hogy konkrétan nem nagyon ismerek olyan magyar huligánt vagy ultrát, multicégnél dolgozó, vidékről pestre költözött rabszolgát, vagy Londonban egyetemi diplomával mekiben mosogató bölcsészt, aki amúgy komolyabban örült volna Pinyő kinevezésének. Most jön egy nagy flash, mondják is nekem keményvonalas jobbikos vagy fideszes ismerőseim, Kém bazmeg, másban semmiben, ebben végre egyetértünk.

Ekkor futtatok le gyorsan egy olyan programot, amit sokan még egy pillanatra még meg is értenek, de aztán persze győz a beléjük indoktrinált Békemenet. Kicsiben a Mezey-Egervári-Pintér-féle válogatottak körüli miliő és hozzáállás, nagyon emlékeztet az ország dolgaira, nagyban.  Vigyázat, sarkítok! A magyar kormány unortodox gazdaságpolitikája, elképesztő sikerpropagandája és gátlástalan, putyini cinizmusa, tökre klapfol a második kalapból kisorsolt – van az a pénz – de valójában szart se érő magyar válogatottal.

Nincs mókásabb látni, hallani, olvasni, amikor a jelenlegi kormány által helyzetbe hozott félnótások produkcióit, amúgy tök jogosan – pacsi, magyar szurkolók! – inkább már csak a tehetetlenségi nyomaték és nagyon őszinte és hosszan sajgó futballsikertelenségi fájdalom miatt még rutinból szidalmazó magyar ultrák, drukkerek hirtelen ennek a tök kontraproduktív magyar Putyin szavát, amúgy elhiszik, hitelt adnak, bevédik. (Vö: ez legalább stadionokat épített bazmeg!)

Izrael-Szlovákia 1:3

Eközben Izraelben, nem lettünk gyarmat: miután a szurkolók kulturált módon végighallgatták a másik csapat himnuszát, semmi unalmas gól nélküli döntetlen, úgy támadtunk, mint a Real Madrid a Schalke ellen, idegenben gurítottunk egy laza hármast a hazai csapatnak, szemet gyönyörködtető játék mellett:

Amúgy a magyar szurkolónak van egy jó hírünk: Weiss mester minden barátságos mérkőzését elveszítette, majd 2010-ben kivezette a szlovák labdarúgó válogatottat a dél-afrikai világbajnokságra!

Ezért szeretem a magyar válogatottat, ott még a leghülyébb szurkoló is azonnal levágja, hogy a magyar labdarúgás/válogatott körüli bullshittelés csak egy nagy átverés, minden porhintés ellenére: nem a teljesítményről szól (mikor is jutottunk ki világversenyre utoljára?) és főleg nem neked (komolyan élvezed amit látsz?).  És a szurkoló hisz a saját szemének: fütyül, kínjában röhög/legyint, szotyiszacskót reptet, kurvaanyázik. Aztán, amikor jönnek a tények és a számok, hogy Európa egyik legrosszabb helyzetben és gazdasági esélyekkel bíró országa vagyunk ugyanezek az emberek nem legyintenek, nem röhögnek, de szurkolnak tovább azoknak, akiket a magyar labdarúgásban már hangosan kinevetnek vagy kifütyülnek. Mint ahogy a magyar labdarúgást sem lehet magyar módszerekkel és magyar edzőkkel felemelni, az országnak sem tesz jót a a fideszmagyar oligarcha kiépítése és az etnikai Brüsszel-ellenes politika.

Nézzük reálisan: több, mint valószínű, hogy ezek a gyerekek nem fognak Remember Solt Ottila molinot kihúzni helyi béközépben a magyar liberalizmus egyik nagy alakjának, de a bennük és általában a magyar focidrukkerekben meglévő kritikai érzéket mindenképp segíteni kell, teret adni, hiszen ők a lelátókon, a maguk kis világában látják igazán, amit mások multicégek open spacejeiben, Londonban a mekiben, két dzsuvás tálca lenyalása közötti cigiszünetben vagy a hússzal repesztő kék metrón az Élmunkás tér és a Marx tér között: a király meztelen, a rendszere züllött, korrupt és nagyjából hatezer emberen kívül mindenki pórul jár.

Csak egy kérdésem lenne a szurkolókhoz: mikor akarjátok Pintért lemondatni?