Avagy, "mit szuszogtok, mint tót a pinában?"

Itt az újabb magyar hiszti, villámgyorsan elterjedt a Facebookon Peter Oravec szlovák szlengszótára, amelyet idén adott ki a prágai Maxdorf kiadó. A hír hallatán egyrészt szomorúan vettem tudomásul, hogy már húsz év eltelt a Braňo Hochel által írt “A szlovák szleng szótára” című könyv kiadása óta. A prevrat utáni első szlovák szlengszótár négyezer szócikkelyt tartalmazott, én pedig 1999-ben vettem meg, amikor két fél évet a pozsonyi FiFukra (mellé) jártam.

Eltelt húsz év, itt az újabb szlovák szlengszótár, amelyben a szerző már tizenkétezer kifejezést gyűjtött össze – nagyon szép munka. Úgy tűnik a gyűjtés mégsem így kerül majd be a szlovmagyar köztudat egy részébe, ez a fejlemény biztosan nem javít a két nép közötti együttélés hangulatán. A tartalmilag kibővült könyv – többek között – tartalmaz egy szócikket, amely kisebbrendűségi komplexusokkal gyötört turbómagyarjaink körében meglehetős felháborodást keltett:

Maďar pejor. Hlupák, tupec, nechápavy clovek. Azaz: Magyar pejor. buta, hülye, értetlen ember, akivel nem lehet szót érteni.

Először is: ez egy szlengszótár, amely a beszélt szlovák nyelv nem hivatalos szavait, jelentésmezőit tartalmazza, ezért alapfeltétel, hogy legyen benne minden, ami csak létezik. A szerző maga is elismeri, nem professzionális nyelvész, munkájának megvannak a határai, a gyűjtés egy nyelvi pillanatfelvétel. Másodszor: a szócikkhez hozzá van adva: pejoratív. Aki nem tudná, ennek jelentése: lekicsinylő, becsmérlő, sértő szándékú, rossz színben feltüntető.

Gyengébbek és a korkep.sk írástudatlanjai számára a „magyar” nem a hülye szinonímája az új szlovák szlovák szlengszótár szerint, hanem e 21. századi  szlovák nyelvi tükör alapján létezik a „magyar” szónak a beszélt (hovorová) szlovákban, bizonyos emberek között használt pejoratív jelentése is. Teljesen korrekt.

Éppen ezért legkevésbé Oravec szerző tehet arról, hogy milyen kifejezések jöttek vele szembe: ha nem örökíti meg, hogy a „magyar” ilyen negatív jelentéssel is bír, akkor meg az a baj. A szerző feljelentése és büntetőjogi felelősségre vonása (!) helyett, inkább örülnünk kellene, hogy Oravec mester korrekten mindent feljegyzett. A 2014-es gyűjtés alapján ugyanis máris megállapíthatjuk, hogy a Hochel-féle húsz évvel ezelőtti nyelvi pillanatfelvétel (1993) a kérdéses kifejezést még nem rögzítette!

Čo si, Maďar? (Mi vagy te, hogy nem érted, magyar?”)

Ellentétben az MKP-s idióták ostoba lázításától, sokkal izgalmasabb felvetésnek tartom, vajon honnan eredhet a kifejezés, mióta létezik a „magyar” szónak ez a pejoratív jelentéstartalma a szlovák köznyelvben? A kérdés megválaszolására segítségül hívtam egy Pozsonyban élő szlovákiai történész ismerősömet, mi a benyomása a kifejezésről, hallotta-e egyáltalán és ha igen, mikor. Nos, tudós barátom feltételezése szerint a kifejezés közép-szlovákiai területekről származhat, pontosabban Besztercebánya városában volt közkedvelt kifejezés a 90-es évek elején, ahonnan szépen elterjedt mindenfelé.

Čo si, Talian? („Mi vagy te, hogy nem érted, talján?”)

A hetvenes-nyolcvanas években a „čo si, Maďar?” kifejezés helyett még a „čo si, Talian?” kifejezés volt divatban, ismerősöm szerint „alapiskolában még ezt üvöltötte nekünk a tanár”. Az értetlen ember olasz változata egyébként annyira elterjedt abban az időben, hogy több szlovmagyar barátom bevallása szerint 10-12 éves korukig meg voltak arról győződve: a „talján” szó csak azt jelenti, hogy hülye és csak később tudták meg, hogy a kifejezés országot és egy nemzetet is jelent. Hehe.

Hevenyészett közvélemény-kutatásom azt mutatta, hogy a kérdéses kifejezés jelentése Szlovákiában a 90-es években bukkant fel először. (De példul Barak Laci már katonakorában hallotta a cseheknél). Érthető okokból a magyarok által sűrűn lakott vidékeken nem, vagy alig találkozhatott vele az ember. Ismerőseim döntő része a 2000-es években hallotta először, amikor felsőfokú tanulmányaik miatt Pozsonyba kerültek. Összefoglalva: a kifejezés általános elterjedése maximum 15-20 éves lehet, azzal a kikötéssel, hogy elképzelhető: zárványokban működött már korábban is az északi, szlovák többségű területeken is.

„Csehül állok”

Gyorsan mondom, még mielőtt elkezdenénk szörnyülködni, micsoda soviniszta nyelv ez a szlovák, hogy hasonló, pejoratív jelentésmezővel találkozhatunk minden nyelvben, így a magyarban is. Tegye fel a kezét aki nem ismeri és ne használta volna a kifejezést: „csehül állok”. Ugye? A „cseh” szó pejoratív jelentéstartalmának kialakulása még a 19. századi „nemzeti ébredés” korszakára nyúlik vissza, csehek és magyarok több szempontból egymás riválisai voltak, így ez az egymásról való vélekedés is tükrözte.

Kiss Gy. Csaba szerint ha valami "csehül állt”, az azt jelentette, rosszul ment a dolog. Ugyanakkor a csehek számára pedig magyarul beszélni annyit jelentett, mint értelmetlen zagyvaságot mondani.Nem lehet véletlen az sem, hogy a kifejezést néhányszor hallottam Prágában is, függetlenül annak szlovákiai fejlődésétől. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy az északi, szlovák nyelvterületre eredetileg a csehektől érkezett ez a jelentéstartalom.

Ha neked van személyes élményed, véleményed a kifejezéssel kapcsolatban, ne tartsd magadban, oszd meg a komment mezőben vagy írd meg e-mailben!

És jönnek a mélymagyarok

Eddig meg is lennénk, de hát ez az eset ránézésre olyan, hogy „Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint (...) jönnek a szarból” és megrázzák megint a pofonfát. Az MKP heccblogja Facebook oldalán értetlenkedik: „Ha a magyar szótárban ugyanígy szerepelne nyomtatott, hivatalos formában a tót, román, stb. kifejezés, azt is felháborítónak tartanánk. Ilyenről azonba nnem tudunk.” – A Dotoho mindig szívesen segít, ha alulinformált kollégák információéhségét kell kielégíteni.

1897-ben jelent meg Budapesten Margalits Ede “Magyar közmondások és közmondásszerű szólások” gyűjteménye, hasonlóan a 2014-es szlovák szlenggyűjteményhez, a korabeli beszélt (magyar) nyelv aktuális állapotát örökítette meg. A szintén fantasztikus gyűjtés elképesztő számú etnikai jellegű közmondást tartalmaz. Még mielőtt a konkrét számok felsorolásába kezdenék, mindezt azért tartom szükségesnek megjegyezni, hogy etnikai nacionalista magyarjaink gondolkozzanak már el mekkora bolhából csinálnak már megint elefántot.

A Margalits-féle gyűjtés, 1897. Tótok.

Ne legyen kétségetek, a nemzetiségekről szóló legtöbb megállapítás erősen pejoratív jellegű, míg a magyarokat bemutató mondatok nagyon dícsérő, magasztaló. Lássunk néhány szép példát: “Búsul, mint tót a kurvaanyja után”, Czo fel lószar, légy tóttá”, “Egyetek tótok, meghalt apátok”, “Magyarnak korsó, németnek borsó, tótnak koporsó”, “Mit szuszogsz, mint tót a pinában”, “Pénzibe van, mint tótnak a szappan” (nem mosdik), “Tót zefír” (fing), “Tótnak délig esze” (Utána részeg), “Úgy áll a szája, mint a tót kalendárium” (Ferdén), “Tóttal tótul beszélj” (Durván), “Tótul nevet” (Sír), stb.

Összesen a “tótokról”: 86 db

Zsidókról: 78 db

Magyarokról: 71 db

Németekről: 38 db

Oláhokról: 22 db

Ráczokról: 10 db

Oroszokról: 4 db,

Csehekről 1 db

Korabeli kutatásaim alapján elmondhatom, hogy a mű későbbi kiadásaiból fokozatosan kihagyták a legsértőbb megállapításokat. Ez a tendencia jellemző az 1890-es és a századforduló, valamint az 1930-as években megjelent kiadásokra. Természetesen a mondások jó része – modernizált változatban - mai napig ismert és használatos bizonyos körökben. Például: “Adj a tótnak szállást, kiver a házadból”, “Úgy hiányzik, mint ablakos tótnak a hanyattesés”.

Hasonló kifejezésekkel találkozhatunk a Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó, 2003) oldalain:

Cigánykodik. Pejor. Nem mond igazat, ill. igyekszik az igazságot ravaszul elrejteni.

Vagy:

Cigány. Pejor. Ravaszul hízelgő, kunyeráló, hazudó ember.

Összességében úgy látom, nincs mit egymás szemére hányni, a történet sajnos arról szól, hogy kedvelt szlovákjaink felzárkóztak a másfél évszázados magyar és cseh nyelv mai napig aktívan alkalmazott vívmányaihoz, így a „csehül állok” és a „buta tót” mellett végleg befutott a „čo si, Maďar?” kifejezés is. A sztereotipizálásra és emberi butaságra alapozott leegyszerűsítő megfogalmazások tök jogosan zavarhatnak és felháboríthatnak, de illik a helyükön kezelni: ne üljetek fel a gyűlöletgyárosoknak és etnikai feszültséget keltő nacionalista politikának!