Mi lenne, ha Erdély magyarjai nem a budapesti opportunistákkal és a nemzeti radikálisokkal keresnének megoldást, hanem az erdélyi románokkal?

Hülyekékre festett, különböző méretű textil-, és papírdarabokkal vonulgatott, gyülekezett és toporgott maroknyi székely Budapesten és Románia Tündérkertje néhány városkájában. Diadalt aratott a közös frusztráció, a haragos kiabálás és a céltalan sétafikiálás, úgy tűnik, a projektben ennyi volt, totális kudarcot vallott az ún. „Székely szabadság napja” című szabadidős rendezvény.

Aki nem tudná, a projektet 2013-ban launcholták, a romániai marosvásárhelyi kick-off meetingen mintegy 30 ezren vehettek részt. Azt most hagyjuk, hogy a felvonulók nagy többsége hozta az ilyen rendezvényekre jellemző Nagymagyar Innovációt: „Vesszen Trianon!”, „Székelyföld nem Románia!”, csupa szimpatikus jelszó, amellyel bizalmat és megértést lehet elérni a még mindig többségi nemzet soraiban.

Azt viszont a szervezőknek is be kell látni: ha már a műfaj hagyományaihoz ragaszkodnak, akkor néhány lézengő kopasszal és nyugdíjassal ez nem fog menni. 500 ember? Muha! Két évvel a projekt elindítása után alaposan kifulladt a felvetés, miszerint a székely szabadság napjáért tüntizni kellene. Tényleg, azt amúgy megkérdezte valaki, a székelyek mit akarnak? Ha már egyszer.

Emlékeztek még az Új Pinára? A Magyar/Székely Ethnic Pride avagy a Nagy Nemzeti Kígyózás napjára, amikor a parameter.sk együtt a dotohoval leplezte le a a szervezők elképesztő túlzását a résztvevők számarányával kapcsolatban: milyen 120 ezer? Tudjátok, az odaképzelt százezrek helyett kiderült, hogy összesen cca 30 ezer embert sikerült összebuszoztatni, aztán megsétáltatni azon az október végi napon. Lássuk be, ez az új típusú székelykedés rögtön az elején alapvető legitmizációs problémával küszködik.

És ez még csak a kisebb, szervezési és alapvető érdeklődésből fakadó hiányosságból fakadó probléma. Nagyobb parának érzem, hogy az ún.

Székely autonómia témája

1. A kettős állampolgárság bevezetésével rövidre lett zárva (lásd: ennyike).

2. Teljesen feleslegesen megosztja a romániai magyarokat, utoljára erre Ceausescu irjén volt példa, akkor a rommagyarság sikeresen ellenállt.

3. A Fidesz belpolitikai szavazatszerző célján kívül csupán a kopaszok irredenta opportunizmusából pörög

4. Egy lúzer politikai agenda, amely a turbómagyarok párhuzamos valóságába degradálja a székelyeket Jézus, pártus herceg és a Tudás Népe közé

5. A hatuma számára érdemi haszonnal nem kecsegtet, ellenben újabb etnikai medvecsapdát helyez el a magyarországi politikai szcénán

6. A putyini etnikai nacionalista szeparatizmust szolgálja, amely ebben a régióban nemhogy semmilyen pozitív üzenetet nem hordoz, de egy múltba forduló, elhibázott politika mellékterméke

Elég, ha csak ránézünk az ún. „székely zászlóra”. Most komolyan, ezzel a szedett-vedett, összeollózott  izével, azon kívül, hogy folyamatosan provokáljátok a románokat, mégis, mit akartok elérni? Értem én, hogy medializálni kell a turbószékelységet is, és lassan ez lesz, nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is a helyi politika origója, csak hát ez egy büdös nagy zsákutca, amely most még csak egyirányú utcának látszik.

Szerencsére, a Székely Ostobaság Napja megdolgozott nevéért és önmagát leplezte le a rendezvénysorozat kudarcba fulladásával. Azaz: minden óriáshátszél ellenére, ez a típusú látványpékség-politizálás nem működőképes, sőt az egyetlen akadálya, hogy Magyarország és egykori területein élő magyar közösségek becsatlakozzanak a 21. századi modern nyugati világba. Tanulság van bőven: etnobiznisz helyett valós problémákkal foglalkozni, valós megoldásokat ajánlani.

Például ez Erdély esetében nem is lenne olyan nehéz.

Nem a székely izével kellene vonulni és soha nem létező tömegigényeket mesterségesen kreálni, hanem a valós igényeket megismerni és az alapján kialakítani egy új, modern politikát. Például azt tudjuk, hogy Romániában meglehetősen központosított az államigazgatás és ezért az erdélyi románok sem vidámak. Mi lenne, ha Erdély magyarjai nem a budapesti opportunistákkal és a nemzeti radikálisokkal keresnének megoldást, hanem az edélyi románokkal? Ha már ugye ott vannak...

Egy több milliós helyi, új szövetségessel talán mégiscsak könnyebb lenne a bukaresti román elitnek elmagyarázni a szubszidiaritás elvét és azt, hogy az autonómia – amire sok példa van Európában és egyáltalán nem egy idejétmúlt dolog – egyáltalán nem ördögtől való. Követeljék magyarok és románok együtt az autonómiát! A magyarságbiznisz megélhetési romániai politikusainak ostoba székelység biznisze helyett Kelet-Európában  végre születhetne egy okos dolog is, amire esetleg az Európai Unióban is büszkék lehetnénk!

Nem kell hozzá túl sok ész: az orosz-ukrán háború árnyékában vagy nagyon ostobának vagy Putyin-rajongónak kell lenni, ha valaki nemzeti alapon követel autonómiát. A székely autonómia sajnos – ahogy az ún. „felvidéki autonómia is” – a többségi, tehát a román és a szlovák nemzet ellen irányulna. Elég csak meghallgatni az ilyen eseményeken felvonulók jelszavait. Ma erre a szarkavarásra nincs szükségünk.

A székelyek pedig nem ostobák, hanem racionálisak. Eljön még az idő, amikor elkergetik vagy megbicskázzák azokat, akik szerint elég négy évenként leszavazni a Fideszre és amúgy, székely, a pofád befogod. Hát ki örül az ilyen összetartozásnak?