Slovensko, do toho!

Zseniális, hogy mennyire hülye Magyarországon a szélsőjobb tábora. Szórakoztató olvasni a magyar nacionalisták reakcióit a norvégiai szélsőjobbos merénylővel kapcsolatban. Talán maguk is elhiszik, hogy nem egy nacionalista, rasszista tömeggyilkossal van dolguk? Már a mandineres srácokkal folytatott vitánk során bebizonyosodott, hogy bizonyos szavaknak eltérő kontextusban egészen más jelentésük van. A norvégiai tömeggyilkos tettének magyarországi interpretációja és az azokra adott reakciók ennek csodálatos példái. Közben a cseh és a szlovák sajtóban is egyre-másra látnak napvilágot a két országot is érintő magvas megjegyzések, amelyek a norvég tömeggyilkos tollából származhatnak. Breivik – többek között – a Beneš-dektrétumokat a muszlimok elleni lehetséges fellépés egyik mintájának nevezi.

Az interneten kommentelőket hideg zuhanyként érte a hír, amikor a Velvet rovaton eltűnt a hozzászólás lehetősége. Szeretnénk magyar barátainknak bemutatni, hogy Szlovákiában miként próbálják a trollkodás lehetőségét beszüntenteni. Az áprilisi próbaüzem után, a májustól élesben működő, a világon egyedülálló, több szerkesztőséget is magába foglaló, részleges fizetős módszer eddig – úgy tűnik – meglehetős sikerrel működik.

Csalódottsággal olvastam egy hónap elteltével a mandíneres srácok válaszát. Ugyanakkor a magyar töréntírás nacionalista fabuláit kétségbeesetten újrafogalmazó írásuk mellett találkoztam izgalmasabb, előremutatóbb reakciókkal is (Nyelv és tudomány, töriblog.hu, Demmel József), amelyek közelebb vihetnek az egyébként rendkívül érzékeny téma – lásd kommentek nagy része – jobb megismeréséhez, megértéséhez.

Kövesse on-line az 1989-es csehországi rendszerváltás óta legnagyobb méretű országos demonstrációt Csehországban! Szerdáról csütörtökre virradóra országszerte leálltak a vonatok, nem jár a prágai metró, és a főváros mellett több vidéki nagyvárosban is csaknem teljesen megállt a tömegközlekedés egy napra. A közvélemény hetven százaléka a sztrájkolók mellett áll, ami aggodalommal töltheti el az alig egy éve hatalomra került jobbközép kormánykoalíciót.

Hatalmas vitát és több, mint hatszáz kommentet váltott ki előző posztom, amely a mandineres srácok, a dualista magyarosítást erősen bagatelizáló vitaindító posztjára született. Válasz-posztunk fő állításaira nem érkezett cáfolat, de a történelmi Magyarország szlovák elnevezése, magyar fonetikával írva (Uhorszkó) olyan komment-lavinát indított el, hogy végül be kellett rekesztenem a hozzászólások özönét. Megígértem, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel újabb posztban fejtem ki ezzel, és általában a korszakra vonatkozó népnevekkel kapcsolatos álláspontom, vagyis, hogy miért vált ketté Uhorsko és Maďarsko megnevezés a szlovák nyelvben.

Tendenciózus és demagóg sorozatindító poszt jelent meg a Mandiner blogon Magyarosítás - Kis szlovák Legendárium I. címmel, amely a szerzők szándéka szerint az úgynevezett szlovák legendákat vizsgálja meg és mutatja be a magyar olvasóközönségnek. A szerzők törekvése szép, mert senki nem tagadja, hogy a szlovák társadalomban mai napig működnek megcsontosodott elképzelések a magyarokról, de a Mandineren megjelent végeredmény meglehetősen lehangolóra sikeredett. Sajnálatos, hogy a fiatalabb történészek egy része továbbra sem képes múltjával szembenézni és tovább mosdatják a szerecsent, ami jó néhányszor már pofára ejtette a magyarokat történelmük során. Az általunk felháborodást kiváltó poszt a magyarosítás jelenségét erősen bagatelizálja, ártatlan jelenségről ír a szerzőpáros. Először is, nézzük meg a fogalmat közelebbről, miért fordulhat elő az a helyzet, hogy talán nincs olyan szlovák, aki ne ismerné ezt a szót.

Közhiedelemmel ellentétben nem csak belvárosa miatt jár több turista Prágába. Könnyen megtanulható, utasbarát tömegközlekedés, élhetőbb város, folyamatosan megvalósuló beruházások, pörgőbb étterem-, gastro- és hotelkultúra. Budapest fantasztikus adottságai ellenére pedig egy folyamatosan szegényedő város képét mutatja, ahol néha vészjeleket adnak le makettek és látványrajzok formájában, igazi látványosságait pedig egy valójában soha nem létezett magyar birodalom száz éves díszletei adják. Prágában mindig időben érzed magad, Budapesten, mintha épp lecsúsznál megint valamiről.

Győzni kell hazai pályán, hazai közönség előtt! Itthon vagyunk, itthon vagyunk!

Rendeződhet a kolozsvári Mátyás-király szobor  után Mária Terézia lovasszobrának sorsa is. Az emlékművet barbár módon távolították el még 1921-ben, Pozsonyban a mai Ľudovít Štúr térről. Ha a pozsonyi képviselő-testület rábólint a tervezetre, hét méter magas, száz tonna súlyú, olasz márványból faraghatják újra szlovák szobrászok, egykori pozsonyi kollégájuk, Fadrusz János alkotását. A szobor felállítását akarja a Smer által támogatott Ftáčnik, pozsonyi polgármester is, a hivatal nyilvános gyűjtét is tervez, hogy ki tudják fizetni a szobrot. 

Ellentétben a magyarországi sorozatos kudarcokkal, úgy tűnik Szlovákiában sikerült legyártani talán az első igazán versenyképes ká-európai krimisorozatot. Első ránézésre erősen hasonlít a világszerte hatalmas rajongótáborral rendelkező, dr. House amerikai szériára, de néhány rész megtekintése után állíthatjuk: nincs itt semmi probléma, a forgatókönyvírók sikeresen helyezték el közép-európai közegben az amerikai, arrogáns doki szlovák kollégáját. A képek néha szokatlanul modernek, a sztorik megtörtént orvosi műhibákat, érdekesebb eseteket dolgoznak fel. A helyszín: Pozsony.